Aki szép, az könnyebben kap állást?

Nyilvánvalóan a végső döntést nem egy „telefonbeszélgetés” alapján hozza meg az adott munkáltató, szükség van a személyes találkozóra is (akár többfordulós felvételi eljárásra), de ha nincsenek meg a kellő skillek, ha nem meggyőző a jelentkező portfóliója, hiába a hét határra szóló szépség, nem a jelentkező lesz a befutó. Mindazonáltal a kellemes, ápolt külsőnek, a megjelenésnek, a természetesen viselt karakternek igenis van jelentősége az elhelyezkedésben, a munkahelyi létben.

Még ma is sokszor elindul egyfajta szóbeszéd egy munkahelyi közösségben, ha egy feltűnően szép nőt alkalmaznak egyes munkakörökben. Hogy nem a tudása, hanem egyéb képességei miatt esett rá a választás, hogy itt nem a lábaival (illetve más testrészével) kellene érvényesülnie, hanem a szakmai hozzáértésével stb. Érdekes, hogy az ilyen megjegyzések szinte csak nőkre vonatkoznak, férfiaknál inkább a „valakinek a valakije” az indok. Viszont azt is érdemes megvizsgálni ilyen esetben, hogy a felvételi folyamatot lefolytató kolléga nő volt-e vagy férfi. Ugyanis a HR-esek körében jelentős arányt képviselnek a hölgyek, márpedig egy nőre sokkal kevésbé lehet hatni a „női praktikák” bevetésével, mint egy férfire. Tehát a döntésnél nagy valószínűség szerint elsősorban nem a külső adottságok, sokkal inkább a belső képességek, a szaktudás számít, illetve az, hogy a jelentkező várhatóan miként tud a már meglévő kollektíva produktív tagjává válni. Mindez nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne számítana a külső, hiszen az alkalomhoz illő kulturált megjelenés, a rendezett ruházat és hajviselet sokat elárul az emberről, mert ezzel is kommunikálunk magunkról, még ha ezt nem is tudatosítjuk nap mint nap.

Van olyan, akinek szinte semmit nem változik a külseje az elmúló évtizedek alatt. Egy mára nyugdíjas korúvá vált hölgy némi túlzással a 80-as években befonta a haját, amit harmincegynéhány év után is ugyanúgy visel, holott a szabad bölcsészlányból érett asszony lett. Ugyanígy elfelejtkezik az idő múlásáról számtalan hölgy, amikor olyan ruhában, sminkben, frizurában jelenik meg a munkahelyén, amely sokkal inkább illeszkedett a „hamvasabb” korszakához, mint a nyugdíj előttihez.

Persze a szép egy szubjektív fogalom, amit az egyik annak tart, az igen messze áll a másik ízlésétől, mégis léteznek olyan rendezőelvek, mondhatni illemszabályok, amelyek mindenképpen érvényesek egy munkahelyi közegre. Elsőként említhetjük például a ruházatot. Ugyan a ruhaviselési protokollszabályok minden munkahelyen mást jelentenek és talán nem is kell mindig, minden helyzetben mereven ragaszkodni hozzájuk (például 36 °C-os melegben el lehet tekinteni a harisnya viselésétől), azonban a neglizsére emlékeztető, mélyen dekoltált spagettipántos topok, a combokat közszemlére tevő sortok, a strandra való flipflop papucsok, férfiaknál a szőrös testrészeket kivillantó ruhadarabok nem munkahelyi (irodai) környezetbe valók. Ez egyrészt a munkáltatót is minősíti, pláne olyan helyzetben, amikor ügyfelekkel érintkezik a kolléga, másrészt pedig egy-egy kihívóbb ruhadarab viselése, esetleg egy-egy véletlenül kivillanó testrész elterelheti a figyelmet a munkáról. Például egy középvállalat vezérigazgatójának titkárnője rendszeresen olyan ruhában jelent meg a munkahelyén, amely nem volt elfogadható az általa betöltött pozícióhoz, de senki nem mert neki szólni, még a közvetlen felettese sem, hogy öltözzön kevésbé merészen, holott ezzel a vállalatról alkotott jó megítélést tették kockára.

A kulturált megjelenéshez hozzátartozik a hajviselet is. A hajtőnél lenőtt festék, a fésületlenség, a zsíros haj, férfiaknál a gondozatlan frizura nem szívet gyönyörködtető. Ha éppen nem jutott idő a hajunk gondozására, legalább fésüljük meg, tűzzük fel, csináljunk copfot, egy néhány perces akcióval még megmenthetjük a helyzetet. Vagy ott van a lepattogzott körömlakk, a letört, esetenként lerágott körmök, ami szintén rontja az összképet. A manikűrös, a körmös látogatása rendszerességet, időt és pénzt igényel, ha ezt nem engedhetjük meg magunknak vagy nem vagyunk a híve, magunk is elvégezhetjük otthon a műveletet. A férfiaknál a borosta, az ápolatlan bajusz és szakáll hagyhat némi kívánnivalót maga után.

Érdemes még kitérni a fogak állapotára, ami olyan kényes kérdés, hogy egy munkahelyen nem szívesen szólnak a kollégának ezzel kapcsolatban. Amellett, hogy jelentősen kihat az egészségre a fogunk állapota (ha a foghiány miatt nem tudunk rendesen rágni, a táplálkozásunk sem lesz megfelelő, ami később egészségromlással járhat), esztétikailag is sem szép látvány a hiányos vagy beteg fogsor. Tudvalévő, hogy a fogorvosi árak igen magasak (a kiváló anyagot és a szaktudást meg kell fizetni), de ott van az állami ellátás is, és ha valakiben megvan a szándék a fogainak rendbe tételére, akkor ha nem is egyszerre, de több részletben biztosan meg tudja találni rá a megoldást.

Ezekből is látszik, hogy a szépség sok esetben nem a szabályos arcformát és a bomba alakot jelenti, sokkal inkább a rendezett, igényes megjelenést, és ha válaszolni szeretnénk a címben feltett kérdésre, akkor bátran mondhatjuk, hogy igen, a szép emberek könnyebben érvényesülnek. Mert ez a fajta minőség iránti elkötelezettség a munkájukra is érvényes.

Szerző: K.T.

#hr #etikett #munkahelyikultura #allasinterju

Forrás: munkaeropiac.eu