Tényleg hős, aki ebéd helyett konditerembe jár?

Mert a legtöbb esetben bizony az ebédszünet, vagy ahogy a jog nevezi: a munkaközi szünet mindösszesen 20 perc. Milyen edzést lehet végezni ennyi idő alatt?

A Munka törvénykönyve szerint 20 perc munkaközi szünetet kell biztosítani, ha a munkavállaló munkaideje meghaladja a 6 órát, viszont amennyiben a munkaidő több mint 9 óra, akkor további 25 perc pihenés jár neki. Egyes munkahelyeken lehetnek olyan egyedi, a cég és a munkavállaló között kötött megállapodások, amelyeket a kollektív szerződés szabályoz. Ez alapján arra is van lehetőség, hogy a munkaközi szünet hosszát legfeljebb 60 percben határozzák meg. Érdemes tudni, hogy a munkaközi szünet nem számít bele a munkaidőbe, így a munkavállaló nem is köteles a munkaadója rendelkezésére állni ebben az időtartamban. Tehát például bátran elmehet edzeni is, kérdés, hogy mi fér bele ebbe a néhány tucat percbe.

Tegyük fel, hogy az edzőterem a munkahely közelében van, így mondjuk öt perc alatt oda lehet érni. Átöltözés, bemelegítés – 10 perc. Ahhoz, hogy egy edzés hatékony legyen, minimum 50–60 perc hosszúnak kell lennie, majd jön a levezetés (nyújtás), zuhanyozás, átöltözés, visszaút – ha ezeket az időket összeadjuk, kijön a 1,5, de inkább 1 és háromnegyed óra. És akkor még nem evett semmit az aktív munkavállaló, aki egészen biztosan nem tud végigdolgozni egy 8 órás munkaidőt táplálék nélkül. (Főleg, ha intenzív mozgást végez, ott is több száz kilokalóriát éget el.) Persze, az előbbi számítást figyelmen kívül kell hagyni, ha a videóban szereplő hölgy vállalkozó, és úgy osztja be a munkaidejét, ahogy azt jónak látja.

Munkavállalóként mire is fordítjuk valójában az ebédidőt, azaz a munkaközi szünetet?

Aki étterembe jár, hiába van csak egy sarokra a vendéglátó egység, oda kell érni, ki kell kérni az ételt, elfogyasztani és visszaérni a munkahelyre – mindezt 20 perc alatt. Ez lehetetlen. Aki a munkahelyén eszik, mondjuk az étkezdében, a legritkább esetben fejezi be 20 perc alatt, hiszen számolnia kell a sorban állással, a helyhiánnyal (hiszen természetesen a legtöbben ebédidőben ebédelnek), így valószínűleg ő sem végez ennyi idő alatt. Arról már nem is érdemes szót ejteni, hogy mennyire káros a gyorsan elfogyasztott étel, a kapkodva bekapott falatok, az út közben elmajszolt szendvicsek, az alig megrágott ennivaló…

Van, aki az ebédszünetét használja arra, hogy kimenjen a városba valamilyen ügyet intézni, megvenni egy fontos dolgot, hogy aztán onnan visszatérve az íróasztala (munkaállomása) mellett fogyassza el az ebédjét a munkaidő alatt. És sajnos olyan is van, nem is kevés, ahol a főnök még ebédidőben is feladatot ad a munkavállalónak, aki csak órák múlva tud leülni az étkezőasztal mellé.

Sokfélék vagyunk, még az ebédszünetet tekintve is

Az egyik azt mondja, mindenképpen ki kell lépnem a munkahelyi közegből legalább erre a rövid időre, hogy aztán felfrissülve, újult erővel folytathassam a munkát. A másik úgy vélekedik: nincs kedvem rohanni ebben a rövid időben egy étterembe, majd vissza, inkább benn maradok, így kényelmesen megehetem az ebédemet. Közben még jót is beszélgethetek a kollégáimmal. Ismertem olyat, aki a munkahelye közelében található térre ült ki a szökőkút mellé megenni a szendvicsét, kizárólag egyedül, élvezve a napsütést, a gondtalanságot, így tudott feltöltődni a nap második részére. A telefonját sem vette fel ebédszünetben.

Akad olyan munkavállaló is van, aki számára teljesen ismeretlen fogalom a munkaközi szünet, mert az csak időpocsékolás (!). Ennek a 20–30 percnek azonban nem csak az a nyeresége, hogy az ember feltölti a tápanyagraktárait, magyarul megebédel, hanem az is, hogy egy kicsit lazít, más ingerek, impulzusok érik, mint az azt megelőző órákban, esetleg kicsit mozog, új témákkal foglalkozik, gondolatok születnek a fejében, összeállnak a mozaikok egy-egy feladattal kapcsolatban… A lényeg, hogy távolodjon el a munkától. Mert érdekes módon éppen ez segíti a hatékony munkavégzést.

Fotó: Envato

Szerző: K.T.

#munkaszunet #munkaido #munkajog #munkavedelem