A karikírozástól a megszégyenítésig

Kérdezhetnénk elsőre, mit is nevezünk szexizmusnak? Induljunk a női sofőrök vezetési alkalmatlanságától, a nők nem tudnak fegyelmet tartani-n át, egészen addig, amikor egy tudományos előadás felkonferálása kapcsán nyitásként az előadónő csinos kosztümjére sikerül felhívni a figyelmet. Gondolhatunk olyan hangadókra, akik rendszeresen a szexuális életük részleteivel traktálják kollegáikat, amiben hemzsegnek a nemi szerepekről szóló általánosítások; a nők ezt szeretik … a férfiaknak ez és ez kell. Olyanról is hallottunk már, amikor elterjedt és normalizált lesz egy közösségben, hogy pl. a nőket nem veszik komolyan; kétségbe vonják a hozzáértésüket, mindezt viccesen, kétértelműen, a végtelenségig elbizonytalanítva őket. A másik nem karikírozásától a megszégyenítéséig, a poénkodáson át, a skála igazán változatos.

Szexizmusnak minősül minden olyan, a nyilvános vagy a magánszférában megnyilvánuló, akár online vagy offline cselekmény, gesztus, vizuális ábrázolás, kimondott vagy leírt szó, gyakorlat vagy viselkedés, amely azon az elképzelésen alapul, hogy egy személy vagy személyek egy csoportja a neme miatt alacsonyabb rendű lenne, és amelynek célja vagy hatása:

• egy személy vagy személyek egy csoportja vele született méltóságának vagy jogainak megsértése; vagy
• eredményét tekintve fizikai, szexuális, lelki vagy társadalmi-gazdasági kár(osodás); vagy
• szenvedés okozása egy személynek vagy személyek egy csoportjának; vagy
• megfélemlítő, ellenséges, lealacsonyító, megalázó vagy támadó környezet teremtése; vagy
• egy személy vagy személyek egy csoportja autonómiája és emberi jogai teljes érvényesülésének akadályozása; vagy
• a nemi sztereotípiák fenntartása és erősítése. (Forrás: Európa Tanács ajánlása: ’A szexizmus megelőzése és felszámolása’)

Nem véletlen, hogy az Uniós szerv megalkotta a tagállamok számára ezt a dokumentumot, mivel az a tapasztalat, hogy a szexizmus minden területen és minden társadalomban széles körben elterjedt, meghatározó jelenség. Leginkább azért veszélyes, mert ahogyan a preambulum kifejti, melegágya, előszobája tud lenni a gender alapú (jellemzően nőkkel szembeni) erőszak különféle megjelenési formáinak, segít legitimizálni, normalizálni; a családon belüli erőszakot éppúgy, mint a munkahelyi szexuális zaklatást.

Az Ajánlás így fogalmaz:

„… a „mindennapi” szexista megnyilvánulások ugyanis egy erőszak-kontinuum részét képezik, amely a megfélemlítés, a félelem, a hátrányos megkülönböztetés, a kirekesztés és a bizonytalanság által uralt légkört teremt, és ily módon korlátozza a lehetőségeket és a szabadságot …”

Mindez annyit jelent, hogy a szexista beszéd, viselkedés- és magatartásformák, gyakorlatok károsak, a nemek közötti viszonyra romboló hatásúak. A változásokat kell elősegíteni a nők és a férfiak társadalmi és kulturális viselkedésmintáiban azzal a céllal, hogy megszűnhessen mindazon előítélet, szokás, hagyomány és más gyakorlat, amelyek a nők alsóbbrendűségének gondolatán vagy a sztereotip női és férfi szerepeken alapulnak.

Egy olyan munkahelyi közösségben, ahol nem tisztelik egymást kölcsönösen férfiak és nők, az együttműködés sem megy jól, tehát ennek a dimenziónak közvetlen kihatása van a munkavégzésre is. Elemi érdeke tehát a munkáltatónak, hogy erre legyen gondja, szeme, füle és megfelelően tudjon reagálni az esetleges jelzésekre. Mindenek előtt pedig tegye köztudomásúvá, hogy az emberi méltóság alapérték, és nem tűri el, hogy a munkavállalók becsméreljék, lenézzék egymást, vagy akár élcelődjenek a másikon (különösen azért mert az egyikük férfi, a másik pedig nő).

Szakértő: dr. Sebestyén Andrea, PhD, zaklatasmentes.hu

Fotó: Envato

#zaklatas #coaching #fenntarthatojollet #diszkriminacio #egyenjogusag

Forrás: munkaeropiac.eu